-Csak ennyi? – kérdezte eléggé lekicsinylően.-

-Mondd meg mit tegyek… -válaszoltam magabiztosan.-

-Holnap éjfélkor… a temetőben… -mondta.-

-Oké, akkor holnap…-mondtam majd elmentem.- Eléggé éreztette velem a srác, hogy nem lát itt szívesen, ami érthető, mert nem ismer, ráadásul a képességeimmel sincs tisztában. Hazamentem és most kivételesen aludtam is éjszaka. A reggelem szokásosan indult… a suliban sem történt semmi izgalmas, kikaptuk az egyik dogát (matek-.-”) ami természetesen egyes lett. Az újfent rémes nap után hazaindultam. Ismét nem volt otthon senki, Sand nagyvalószínűséggel a plázában van, Derrick dolgozik. A mai beavatásra kéne valami jó mágiás könyv, azthiszem elmegyek a könyvtárba és keresek egyet… Bementem a szobámba, hogy kivegyem a táskámból a sulis cuccokat, hogy valamibe el tudjam hozni észrevétlenül a mágiás könyvet.  Hirtelen Sandra rontott be…

-Leülni! –ordítozott.-

Fogalmam sem volt mit akar, de leültem, nem volt kedvem vitatkozni.

-Mégis mit képelsz? Mindenből bukásra állsz, csak egyeseid vannak!  - kiabált velem.- Én pedig csak lehajtott fejjel ültem és hallgattam.

-Amíg nem javítod ki minden jegyed, sehova nem mehetsz! – húzott fel a székből, a karomat nagyon erősen szorítva.- 

-Rendben. –mondtam felpillantva Sandra-ra.-

Sand kiment a szobámból. Nah erről ennyit, hogy elmegyek könyvet keresni. De várjunk csak! Abban a bizonyos szobában, van egy nagyon régi és vastag bőrkötésű mágiás könyv. Ha beavatott akarok lenni be kell mennem oda, és egyébként is jó lenne leküzdenem a félelmem… Kimentem a szobámból és afelé a szoba felé indultam… az ajtó előtt vettem egy nagy levegőt… benyitottam, de a sírás akaratlanul is elkapott, de csak úgy halkan, nyugodtan és csendesen. A könyvespolchoz mentem, és keresgélni kezdtem. Egyből meg is találtam, levettem a polcról és gyorsan kimentem. Akaratlanul, de hallottam ahogy apu és Sandra rólam beszélgetnek…

 

-Derrick, ez így nem mehet tovább! Matthew mindenből bukásra áll, kezdj vele valamit, hiszen…rád hallgat is valamennyire. –Sandra eléggé halkan.-

-Minek tegyek bármit is? Úgysem az én fiam, azt csinál amit akar, engem nem érdekel. –Derrick, és láttam, hogy utána megvonta a vállát.-  Teljesen összetörtem e szavak hallatán…de próbáltam észrevétlen maradni ami nem sikerült…Derrick észrevett.

-Te kihallgattad a beszélgetésünket?  -förmedt rám.-

Az arcomról visszatarthatatlanul  legördült egy könnycsepp…

-Tényleg nem te vagy az apám? –nem bírtam tovább visszafolytani a sírást.- 

-Nem, nem én vagyok. Így most jobb? –válaszolt teljes ridegséggel.-

Berohantam a szobámba… hatalmas erővel csaptam be az ajtót, csoda  hogy ki nem szakadt a helyéről. Leültem az ajtónak támasztva magam, felhúztam a térdeim, a fejem pedig lehajtottam úgy sírtam. Ez a nap hamar eltelt, csak arra eszméltem fel, hogy lassan fél 12… nekem pedig mennem kéne… felvettem a pulcsim és a bakancsom, beraktam a táskámba a könyvet és kimásztam az ablakon. Még jó hogy földszintes házunk van… odaértem  a temetőbe és megkerestem a beavatóimat. Egy sírnál álltak, az egyiküknél pedig egy fekete gyertya volt…

 

-Hmm… azt hittem nem fogsz eljönni… nah akkor kezdd… keltsd életre ezt a halottat aki itt nyugszik. –mondta a fő „vezetőjük” és a kezembe nyomta a fekete gyertyát.-

A gyertyát leraktam a sírra, a könyvet pedig mellé, kinyitottam azon az oldalon ahol ez az ige van és mondani kezdtem…

 

-Qui sunt habitatores apud nos jaceret ad inferos mundi. –mondtam hangosan.-

 

Elsőre semmi sem történt, de én csak mondtam folyamatosan… hirtelen egy kar nyúlt fel a sírból. Mindenki megrémült és hátrált, de én nem, csak mondtam tovább…a kar pedig egyre jobban nyúlt ki…

-Hagyd abba, hallod! Elég lesz! Vond vissza! Küldd vissza! Be vagy avatva csak hagy abba! –ordított rémülten az egyik srác.-

-Qui sunt sepulchra revertere et dormi in interitum. –kiabáltam és minden erőm és képességem bevetettem.- De egyszercsak elhagyott az erőm és a földre rogytam, de még akkor is mondtam tovább az igét, mígnem a kar visszahúzódott és a síron tátongó lyuk(ami a kapu volt a túlvilágról) vissza nem ,,csukódott”.

Egy elemlámpás ember közeledett felénk…magamhoz kaptam a könyvet, de semmi erőm nem volt, még felállni sem, de 2 srác felhúzott a földről és csak futottunk amíg nem értünk az omladozó épületbe.

 

-Jól vagy? –kérdezte a ,,vezér”.- 

-Igen. –lihegtem.-

-Jack vagyok. –mondta.-

-Én Matthew. –mondtam és a könyvem vizsgálgattam, hogy nem lett-e baja.-

-Ez nagyon durva volt… meg is hallhattunk volna. –mondta Jack rám nézve.-

-Te akartad, én csináltam. –vontam meg a vállam és vizsgálgattam tovább a könyvem.-

 

-Figyeljetek… most mindenki menjen haza, erről senki nem mondhat senkinek semmit, próbáljatok meg holnap viszonylag kipihentnek tűnni, hogy senki mégcsak egy kicsit se sejtsen semmit, holnap tali a suliban, hátul. –mondta Jack majd mind különváltunk és hazaindultunk .-

Hazamentem,de most sem volt szerencsém ahogy soha sem szokott. Bemásztam az ablakon, de hallottam, hogy Derrick kint beszélget valakivel. Kilopakodtam, hogy halljam amit beszél… Egy rendőrrel beszélgetett. Derrick  a szobám felé vette az irányt, esélyem sincs észrevétlenül visszamenni a szobámba… nekem annyi…

 

-Na azonnal gyere ide! –Derrick mikor észrevett. –

Odamentem, nem volt más választásom.

-Az úr azt mondja, hogy te és a haverjaid a temetőben voltatok nemrég! –kiabált velem.-

-Igaz, hogy elmentem most éjszaka de nem oda. Hanem a gördeszkaparkba, kicsit megnyugodni. –hazudtam rezzenéstelen arccal. –

-Ne hazudj! Akkor most bevisznek, ott majd  megtörsz és beszélni fogsz az biztos! –kiabált még mindig.- 

Válaszképp csak megvontam a vállam… Azonnal indultunk a rendőrségre, egész éjszaka csak  vallattak, de én nem mondtam semmit, nem fogok elárulni senkit.

 

Másnap a suliban:

 

-Jack! –szólt Emily, aki szintén velünk volt éjszaka. -

-Miaz? –Jack megfordulva.-

-Gyere hátra, gyűlés van, Maye hív mindenkit. –Emily eléggé feszülten. -

-Oké megyekmár. –Jack értetlenül figyelte Emi reakcióit.-

Mindenki összegyűlt a házban, mi csak így hívjuk.

 

-Akkor kezdem, szóval Matthew a rendőrségen van, kihallgatják. Csak reménykedhetünk benne, hogy nem árul el minket… -Maye, aggódva.-

-Ha elárul meghal, ezt szerintem ő is tudja. –Jack kicsit nyugtatva mindenkit. -

-Remélem, hogy nem lesz semmi. –Emily is aggódva.-

 

Közben én…:

 

Még mindig a rendőrségen voltam, egy szót sem tudtak kiszedni belőlem, csak ültem csendben, igazából semmit nem csinálhatnak velem, mert még büntethető korú sem vagyok. Végül elengedtek…

 

Hazafelé Derrick egy szót sem szólt hozzám, amit őszintén szólva nem is bántam. Hazaértünk, én egyből bementem a szobámba. Ekkor kaptam egy sms-t…

 

 

Szia mi volt? Ugye nem mondtál SEMMIT!!!??  /Jack\

 

Egyből visszaírtam neki, hogy ne aggódjanak.

 

Nem nem mondtam egy szót sem, nyugalom, nem árullak el titeket!

 

Válaszoltam… 

 De pár mp múlva jött az újabb sms…

 

Holnap jössz suliba? /Jack\

 

Egyből visszaírtam neki…:

 

Igen megyek.

 

Jött még egy sms…

 

Oké de ma 1kor, a házban, ne késs!  /Jack\

 

 

 

2 év múlva…:

 

Az elmúlt években nem változott az életem semmit, csak annyiban, hogy Derrick-el és Sandra-val szóba sem állok, csak elmegyünk egymás mellet. Még annyi talán, hogy teljesen szekta tag lettem, olyan szinten, hogy senkivel sem beszélek, csak aki velünk van, de ez a szabály…  

 

-Hello. –köszöntem a többieknek, belépve a házba.-

-Matthew! –kiáltott fel Leyla, aki mindössze fél éve van velünk.- Akkor költöztek  ide, azóta csak velünk áll szóba.

-Szia. –köszöntem, majd magamhoz öleltem.-

Ekkor lépett be Jessica, akivel nagyjából 1 hónapja együtt vagyunk.

-Ohh kössz, amíg nem vagyok itt, addig mással enyelegsz? –hisztizett.-

-Nem, dehogy! Csak megöleltem, hiszen ő is tag, ez olyan mintha Jack-et vagy Ryan-t ölelném meg, vagy akár Dalma-t. –magyarázkodtam.-

-Aha oké, többet nem akarom látni, hogy akárcsak egymásra néztek, oké? –Jess kicsit dühösen.-

-Rendben. –öleltem magamhoz.-

 

Jess egyébként magas és vékony, kék szemei és szőke haja van. Igazi modell alkat, egyébként modellkedik is. Imád rózsaszín holmikban járni és nem tag, de a többieket ez annyira nem zavarja. Leyla teljesen az ellentéte… fekete haj, amit mindig extrémen csinál meg, csak feketét hord, zöld szemei vannak amik mindig olyan édesen csillognak…imád fotózni és rajzolni. Leyla kicsit alacsonyabb mint én és vékony.   

 

-Te pedig szállj le Matthew-ról ő az én pasim, szerezz magadnak valami elvont idiótát aki hozzád illik. –Jess odalépve Leyla-hoz.-

-Elvont idiótát? Csak úgy szólok, hogy Matt is szektás, és itt mindenki elvont valamilyen szinten, úgyhogy te meg húzz innen, ez a mi területünk, eddig is csak Matthew miatt tűrtünk meg, mert szeret téged, de még a vak is látja, hogy te csak kihasználod! Te utolsó kis… -Leyla Jess-t a falhoz nyomva.-

-Leyla kérlek! –próbáltam közéjük állni.-

-Csak azért engedem el mert tudom, hogy odavagy érte, de ha nem lennél fontos nekem, már nem élne… -Leyla, majd elment.-

 

-Oh Matthew, ma nem tudnál engem elvinni a plázába? –Jess átkarolva.-

-Persze, hogy elviszlek. –mosolyogtam rá.-

 

-Matthew… ma 1kor! –Jack utánam szólva.-

-Oks. –mondtam, majd mentem Jess után.-

Leyla ekkor ment le a többiekhez.

 

 

Elvittem Jess-t a plázába, majd haza, aztán én is haza mentem. Bementem a szobámba, de ekkor Derrick rontott be.

 

-Milyen szekta tag vagy te? –ordítozott.-

-Közöd? –alig figyeltem arra amit mond.-

-Válaszolj! –ragadta meg a karom.-

Egy szót sem szóltam, nem akarok a kérdésére válaszolni. Ekkor Derrick a földre lökött…

 

-Válaszolj!! –ordított.-

Még mindig nem szóltam egy szót sem…csak egy hatalmas ütésre emlékszem, azután fogalmam sincs mi történt. 

Nem tudom mikor tértem magamhoz, de már kint sötétedett… felkeltem a földről és a tükörhöz mentem. Nem fájt semmim és nyomok sem voltak rajtam. Egyszercsak Leyla ugrott be az ablakon.

 

-Szijó. –köszönt mosolyogva.-

-Hello. –köszöntem énis mosollyal az arcomon.-

-Hmm nem tetszik ez a póló, ott van egy sokkal jobb. –Leyla a szekrényem felé indulva, ami nyitva volt.-

-Ez jó lesz. –mosolygott.-

Levettem a pólóm…

-Ez mi? –Leyla a hátamat nézve riadtan.-

Megfordultam és megpróbáltam megnézni, mi lehet a hátamon… egy hatalmas csík volt, amit Derrick övvel csinálhatott.

-Csak Derrick. –mondtam majd felvettem a másik pólót, amit Leyla választott nekem.-  

 

Oldal: Matthew's Life part 2
Sztorik - © 2008 - 2024 - emoszotya.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat