JUST AN ORDINARY GIRL

CSAK EGY ÁTLAGOS LÁNY

1.rész

Hy, Lionel-nek hívnak 17 éves vagyok. Egy teljesen hétköznapi lány. Alacsony és vékony, fekete hajam és kék szemem van.

 

Az élettörténetem…:

 

A szüleim egy évvel ezelőtt meghaltak, így én egyedül maradtam. Próbáltak az intézetbe vinni de mindig elszöktem így egy idő után hagytak…Valahogy próbáltam fenntartani magam egy kis lakásba a városban, de nem sikerült. Nem bírtam fizetni így az utcára kerültem. Egy raktárfélébe húztam meg magam…Képzelitek milyen szép vagyok egy szakadt fekete csőnadrágban egy koszos tornacipővel és egy rám 2x nagyobb pulcsiban gitárt cipelve…Pedig régen nem ehhez az életmódhoz voltam szokva. A szüleim gazdagok voltak még magán repülőnk is volt…ha látnák, hogy a lányuk most egy utcazenész…

 

2002. febr. 4.

 

Ma egész sokat kerestem.. ez akár 2 napig is elég lesz…de mostmár megyek,,haza” mert aludnom is kéne. Huh jól elmászkáltam…a város másik felébe vagyok. Nah mindegy…

 

10 perc múlva…:

 

 Uhh egy hosszú sötét szűk utca, vajon elmenjek itt vagy kerüljem meg a fél várost? Megyek itt úgysem történhet baj…    

Vagyis csak azt hittem. Egy alak kezdett el követni. Nagyon megrémültem mert egyszer mikor még tehetősebb voltam kiraboltak. Gyorsítottam a lépteimen másodpercekkel később azt vettem észre hogy az az alak is gyorsított…Futni kezdtem ahogy bírtam de egy pillanat múlva megragadta a karomat és szorítani kezdte.

 

2.rész

-Engedj el ! –ordítottam ahogy bírtam.-  De nem engedett el.

Egy srác sétált épp arra. Kiabálni kezdtem hogy segítség…odarohant.

-Hallod engedd el… mennyi kell ? Kifizetem csak hagyd… -a srác.-

-Adj 200 dollárt és békénhagyom! –a támadóm.-

-Oké. –majd odaadta a pénz a támadóm pedig elrohant vele.-

-Jól vagy? Nem csinált veled semmit? –kedvesen kérdezte tőlem.-

-Igen jól vagyok nem csinált semmit köszönöm hogy segítettél. –mondtam félénken.-

-Hogy hívnak? –kérdezte.-

-Lionel vagyok. Te?

-David.

-Hol laksz? –kérdezte kedvesen.-

-Pár utcával lejjebb de megyek is mert már biztos várnak. –hazudtam, hiszen a város másik végén ráadásul senki sem vár…-

-Akkor hazakísérlek, hogy ne legyen semmi baj. –Dav.-

-Nem kell köszi nem lesz semmi baj. –megöleltem őt majd sietve elmentem.-

Fájt, hogy hazudnom kellet neki hiszen egy nagyon aranyos srácot ismertem meg épp akire azt hiszem számíthatnék…de inkább nem bízom el magam. Mióta magamra maradtam nem bízom meg senkibe.

 

| Az SP villában: |

 

A srácok éppen egy horrorfilmet néztek mikor Dav hazaért.

 

-Hello Dav te meg hol jártál? –Chuck.-

-Csak sétáltam. De megyek is fel. Jóéjt. –Dav.-

-Biztos nem jössz filmet nézni? Ha akarod újranézzük hogy tudd miről szól. –Seby kedvesen.-

-Dehogy nézzük újra! –Pierre felháborodva.-

-Hogy te mekkora paraszt vagy! –Jeff röhögve.-

-Kössz  énis szeretlek! –Pierre műdurcival.-

-Nah de Dav gyere már TV-zni! –Chuck.-

-Rendben. –David kicsit unottan.-

 

 

| Eközben Lionel : |

 

Nah ,,itthon” vagyok. Nagyon fázom és ma nem is ettem semmit…mindegy már megszoktam valamennyire, hogy vannak ilyen napok…De vajon most mit csinálhat David?... Valami miatt egész úton rá gondoltam. Aludnom kéne valamennyit, hiszen már fél 1 van. 6 óra körül elkell indulnom, hogy amikor mindenki munkába megy addigra kint legyek. Hát igen ez így megy…már tapasztalat. 

 

3 óra múlva:

 

| SP villa : |

 

-Nah ez is baszott uncsi film volt. –Pierre ásítozva.-

-Eléggé. –Jeff.-

-Megyünk aludni? –Seby ásítva egy nagyot + a fotelbe majdnem elaludva.-

-Nah menjünk mert ez itt mindjárt elalszik! –Pierre Seby-re mutatva.-

-Jaja minny elalszom…mennyünk!!!! –Seby gyerekesen.- 

-Dav te nem jössz? –Chuck.-

-De megyek énis. –Dav.-

Mindenki elment aludni…

-Vajon mit csinálhat Lionel? Ahhj.. holnap ezer hogy megkeresem. –Dav az ágyon gondolkodva .- De nem sokkal később ő is elaludt.

 

|Reggel: |

 

-Nincs kedved ma valahova eljönni velünk? –Pierre benyitva Dav-hez.-

-Jól kezdted a mondatot, nincs… -Dav az ágyán feküdve.-

-Neked meg mi a bajod? –Pierre.-

-Semmi. –Dav.-

-Aha. Addig nem hagylak békén és nem megyek ki innen amíg el nem mondod. –Pierre, próbált megértő lenni és felvette a lelkizős formáját.-

-Nincs semmi bajom, hagyjál már basszus!! –Dav dühösen.-

-David! –Pierre felemelve a hangját.-

-Az, hogy egy szinte elérhetetlen és ismeretlen lányba zúgtam bele!  –Dav lehangoltan.-

-Szerelmes vagy ennyi az egész? Amúgymeg biztos nem olyan elérhetetlen  a csaj…Az meg nem gáz ha nem ismered, majd megfogod. De hogy zúgtál bele? –Pierre kíváncsian.-

David elmondta az előző este történteket, hogy hogy találkozott Lionel-el stb…

-Keressük meg, ennyi! –Pierre egyszerűen.-

-Ez nem így megy Pierre. Lehet, hogy van valakije, vagy csak ideiglenesen lakik itt…-Dav idegesen.-

-Tuti nincs senkije, ha éjszaka egyedül mászkál az utcán és tuti, hogy nem csak átmenetileg van itt, ha várják őt haza. –Pierre nyugtatva David-et.-

-Na igazam van vagy igazam van? –Pierre mosolyogva.-

- Hagyjuk. Úgysem találnám meg soha… -Dav.-

-Na jó most indulunk szedd össze magad! –Pierre .-

-Oké. Adj 1 órát. –Dav kicsit mosolyogva.-

-1 órááát???!!! –Pierre kiakadva.-

-Tudod nekem nem abból áll a reggeli készülődés hogy magamra fújok 5kg parfümöt abban a hitben élve, hogy fürödni minek, meg nem csak a hajamat állítgatom…-Dav röhögve.-

-Komolyan? –Pierre egy párnát szorongatva amit készült Davidnek dobni.-

-Ha megdobsz meghalsz! –Dav szintén egy párnát szorongatva.-

-Na gyere! –Pierre majd indult is a párnacsata.-

Chuck pár perc múlva benyitott a srácokhoz. Pierre éppen David-en feküdt és szadizta. xD

-A hajaaaam! Nemáááár!! –Dav nyafogva, mert Pierre totál összebaszta a haját. - 

-Ti meg mit csináltok? –Chuck röhögve.-

-Pierre piszkál! –Dav hisztisen.-

-Nemis! –Pierre mint valami kisgyerek.-

-Látom elvagytok. –Chuck még mindig röhögve.-

 

3.rész

-Hallod, komolyan menjünk megkeresni őt. –Pierre Dav-nek súgva.-

-Oké megyek elkészülök. Sietek. És köszi, hogy segítesz. –Dav kedvesen.-

-Ugyan nincsmit. –Pierre mosollyal.-

David egy csoda által fél óra alatt elkészült.

-Ez gyors volt. Akkor megyünk? –Pierre.-

-Igen menjünk. –Dav.-

 

| A srácok az utcára érve: |

 

-Nah hol is láttad először? –Pierre.-

-A park után pár utcával. –Dav.-

-Oké akkor sztem nézzünk körül a parkban, hátha ott van. –Pierre vidáman.-

-Oké, végülis hátha ottvan. –Dav.-

 

A parkban fél óra múlva:

 

 

Épp a parkban gitározgattam, nem is figyeltem az embereket csak a húrokat néztem folyamatosan.

 

-Ott van! –David hatalmas mosollyal.-

-Azta! Szép csaj meg…nám.. –Pierre röhögve és kicsit szekálva David-et.- 

-Menj a francba! –David fejbe vágva Pierre-t.-

-Na ne engem ütögess menjél már te hősszerelmes!  -Pierre röhögve.-

-Jólvan megyek már! –Dav szintén nevetve.-

 

 

 

Hosszasan néztem a gitárom húrjait mikor valaki odahajolt hozzám.

-Szia Lionel! –köszönt kedvesen.-

Dav volt az. Teljesen ledöbbentem, nem hiszem el, hogy így és itt kellett látnia…!

-Szia. –mondtam zavarodottan .-

-Nincs kedved eljönni velem valahova? –Dav.-

-Most nem mehetek, csak kijöttem zenélni 1 kicsit de mennem kell…bocsi szia. –én magyarázkodva .-  

-Jah oksa. Majd még úgyis találkozunk. –David kicsit lehangoltan.-

Összeszedtem a cuccom gyorsan utána pedig sietve elmentem.

 

-Mi történt?? –Pierre odarohanva David-hez.-

-Semmi. Köszi, hogy segítettél menj csak haza, ha akarsz. Én még sétálok 1et. –Dav lehangoltan.-

-Rendben, de ne maradj sokáig, ma próbálnunk kéne... –Pierre .-

-Oké 2kor a próbaterembe? –Dav.-

-Addig még 6 óra hova akarsz annyit sétálni? –Pierre kiakadva.-

-Jó akkor dél? –Dav kicsit dühösen.-

-Inkább 11. –Pierre.-

-De…jó akkor 11. –Dav majd elment…-

 

 

A f*szomat Pierrebe… elegem van, hogy sokszor olyan velem mintha egy 5éves gyerek lennék...és mostmeg csakúgy beossza az én időmet…-Dav magában, dühösen.-

 

 

| Eközben Lionel: |

 

Annyira sajnálom, hogy megint hazudnom kellett és le kellett rázzam, de nem tehettem mást… én beleszerettem az tuti de ő nemhiszem, hogy többet látna bennem egy kislánynál akit kihúzott a bajból…vagy max egy haver lehetnék számára.

 

 

3 óra múlva

 

-Basszus már ennyi az idő? El fogok késni a próbáról. –Dav rohanva a próbaterem fele.-

 

| A próbateremben: |

 

Dav egy órát késve rontott be

 

-Sziasztok, bocsi hogy késtem csak. –Dav lihegve akarta mondani de Pierre a szavába vágott.-

-Csak az, hogy szerelmes vagy valami utcazenész csajba és szarsz ránk. –Pierre dühösen.-

-Ne felejts el hogy mi is majdnem olyan helyzetből indultunk pláne mikor mindenki szart ránk meg arra amit csinálunk. –Dav idegesen.-

-Igaz. Boccs…nem gondoltam komolyan…csak azért mondtam mert dühös voltam … - Pierre kutyus szemekkel.-

-Oké nincsbaj. –Dav kedvesen.-

-Milyen csajról beszéltek ? –a srácok kíváncsian.-

David elmondta, hogy hogyan ismerte meg Lionel-t.

-Azért az esküvődre ugye meghívtál volna? –Seby műdurcival.-

-Tudod, hogy igen. –Dav nevetve.-

-Srácok…-Chuck komoly fejet vágva.-

-Mivan? – mindenki egyszerre.-

-Nem kéne próbálni? –mosolyodott el Chuck.-

-Basszus azt hittük, valami komolyabbat akarsz mondani! –Seby Chuck-hoz dobva egy pengetőt.-

 

A próba után a srácok hazaindultak. Egész úton ment a 

Oldal: Just An Ordinary Girl
Sztorik - © 2008 - 2024 - emoszotya.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat