Vázlat:

 

Zafira anyja is vámpír...Drake beleszeret Zafirába de ő mást szeret és elmondja Drakenek... A szerelmét megölik(egy vámpírlány aki féltékeny Zafirára és Drake-be szerelmes, olyan nyomokat hagy, hogy Zafira azt higgye Drake ölte meg, Zaf nagyon dühös lesz Drake-re és azt szeretné, ha Drake eltűnne az életéből, de közbe rádöbben, hogy szereti Drake-et). Zafira anyját is megölik, egy ellensége aki vámpír(ő tette vámpírrá, de a szerelmét megölte, mert Zafira csak úgy maradhatott vele, hogy a fővámpírnak emberáldozatot mutatott). Átdöfi 1 karóval. Zafira teljesen kikészül Drake folyamatosan mellette lesz és 1 idő után Zafira is beleszeret Drake-be:) Mortyr, Drake apja ő a leggonoszabb vámpír... nem szereti Drake-et mert Drake-nek valamiért vannak érzései tud sírni (amit a vámpírok nem) de ő mégis és ezért. Mortyrnak van Drake ellen egy képessége:

be tudja zárni a kapukat, vagyis ha Drake otthon van akkor még a gyors futásával sem tud elmenni otthonról szóval ott tartja. így majd Drake szenved mert nem tudja Zafira-t látni...és h Drake elmondja Zafiranak, hogy kb az életének 3/4-ét bezárva töltötte, és soha nem mehetett sehova és így jöttek elő benne az emberi érzések, hogy hiányzott neki a szabadságérzet a szerelem stb... Bár itt lehetne akár csak egyetlen percre is! Másképp szólnék hozzá?
Másképp látnám, másképp ölelném… És elmondanám neki azt, hogy… Mit
is?... Amit nem lehet elmondani...♥

 

 

 

1. rész

Drake the Vampire

 

Zafira vagyok 15 éves. ( 1986. 03. 06.-án születtem) Hosszú derékig érő egyenes szőke hajam van, zöld szemek. Általában (sőt inkább mindig) feketébe járok…bőrkabát, csőnadrág, bakancs… feketére satírozott szemekkel és hosszú fekete körmökkel.

 

 

Ez a nap is átlagos szombatnak indult…Az egyik barátnőmnél voltam. Hazafele kerülő úton mentem mert még volt egy órám hazaérni. A város legeldugottabb utcáján. Félhomály volt ráadásul sehol senki…Vagyis csak azt hittem. Az út végén megpillantottam  egy  eléggé szektásnak tűnő fekete emo hajú srácot. Egyenes vasalt haj, aminek kb a fele a szemébe lógott. Hosszú bőrkabát volt rajta, fekete gatya egy bakancsba tűrve…fekete-vörös satírozott szemek és mintha vörös kontaktlencse lett volna a szemébe…kicsit megrémültem…de nem is ez volt a legrémisztőbb hanem az, hogy folyamatosan engem nézett, szinte megölt a tekintetével…mintha valamit tenni akart volna velem… Egyre közeledtünk egymás felé…Majd mikor pár méterre voltunk odajött hozzám és hirtelen megcsókolt. A csókja rideg és fagyos volt mégis azthiszem ellenállhatatlan…azért is hagytam és nem pofoztam fel abban a pillanatban.

-Ezt mért kaptam? Hiszen nem is ismersz! -szegeztem neki a kérést kicsit dühösen és meglepetten, mert ilyen még soha nem történt velem.-

-Chh majd megtudod. - a srác kicsit nagyképűen majd kb fénysebességgel elfutott és egy pillanat alatt eltűnt.-

-Ez meg mi a franc volt? Hogy csinálta? -én szinte sokkos állapotban.-

Hazafelé csak a csókra tudtam gondolni és a srácra…jah és arra, hogy hogyan tűnt el ilyen gyorsan. Hát persze… tuti vámpír! A Vámpírnaplókba tűnnek el ilyen gyorsan…Na jó ez hülyeség mert vámpírok nem léteznek. Ez csak egy mese. Végre hazaértem. Anyuék már aludni mentek szóval én is egyből bementem a szobámba.

-Te meg hogy kerülsz ide??? Ki engedett be??!!! -mondtam dühösen mert a srác ott állt az ágyam mellett.-

-Ugyan beengedni? Minek? És amúgy is a gondolataid vonzottak ide! - a srác a fél órával ezelőtti egoizmusával., de ugyanakkor rejtélyesen is .-

-Az én gondolataim??!!! –háborodtam fel.-

-Igen. Mi ebbe olyan nagy dolog? Jah hogy nem szoktál gondolkodni ezért a nagy meglepődés? – újabb nagyképűséggel.-

-Ne sértegess!! Pláne úgy ne, hogy a nevedet sem tudom és, hogy nem is ismersz!! –dühösen reagáltam.-

-Drake  vagyok. Honnan tudod, hogy nem ismerlek? –mondta egyszerűen.-

-Ismersz??? – csodálkoztam.-

-Akarod tudni? –Drake.-

-Jó lenne. –undokoskodtam.-

-Chh olyan vagy mint anyud…-újabb nagyképűség.-  Csak úgy árad belőle az egoizmussal együtt az biztos.

-Te ismered az anyám? Mióta??? –mondtam meglepődve.-

- Mondjuk azt, hogy elég régóta. –Drake sejtelmesen.-

-Akkor most mesélsz magadról, mert ugyebár te azt mondtad, hogy ismersz engem, de én nem ismerlek téged.

-Hát mit mondjak? 1886. 03. 06.-án születtem…

-Mivan? Baszod ne szórakozz velem!  –én dühösen.-

-Komolyan mondtam. –Drake ártatlanul nézett rám.-

-Persze. Tudod mit? Ha veled nem lehet beszélgetni felőlem mehetsz is! -mondtam idegesen…Komolyan ez a Drake gyerek halál idegesítő…-

-Mért nem hiszed el? Nem láttál még vámpírt? – Drake mosolyogva de direkt úgy, hogy az éles és hegyes szemfogait villantotta.-

-Dehogynem éjjel nappal csak vámpírok rohangálnak az utcán! –mondtam idegesen.- Mostmár komolyan leütöm, ha nem lesz normális velem…

-Mostmeg mi a bajod? Éncsak beszélgetni próbálok veled…- Drake kamu félénkséggel.-

A szobámba ebben a pillanatban anya nyitott be.

-Drake te meg mit keresel itt?? Tűnj el! –anya dühösen.-

-Rendben.. Szia Zafira.. Szia Emy.. –Drake kedvesen, majd megint eltűnt.-

-Te honnan ismered Drake-et?? –anyunak döbbenten és számonkérve rajta a dolgokat.-

-Az egyik ismerősöm fia. Egy olyan suliba jár ahol ilyen furcsa eltűnési módokat tanulnak..- anya magyarázkodva.-

-Bűvészsuli? –nevettem.-

-Igen az. –anya mosolyogva.-

-De akkor a vámpírfogak?

-Csak kellék gondolom. –anya.-

-Értem. De honnan ismer? –kérdeztem.-

-Sokat meséltem rólad neki. –anya.-

-De mostmár menj aludni. –anya kicsit parancsolóan.-

-Rendben, szia jóéjt. –mondtam, majd bevágódtam az ágyba.-

 

Éjszaka nagyon rossz álmom volt…mintha figyelne valaki…fel is ébredtem, láttam, hogy az ablakom nyitva van…De én becsuktam az tuti!! Sőt, itthon se voltam ma, szóval egészen biztos, tisztán emlékszem, hogy becsuktam! Odamentem az ablakhoz, majd újra becsuktam…viszont…valaki a nyakamba lihegett, és átkarolt. Sikítani akartam, de ekkor maga felé fordított. Drake volt az…újabb fagyos csók következett. Aztán újabb és újabb. Egy idő után elkezdtünk beszélgetni. Csak átlagos dolgokról, amit néha a buszmegállóban is meg szoktak dumálni az emberek. Pár óra múlva kezdett kelni a nap…Drake azonnal elhúzta a sötétítőm, és a redőnyt is lehúzta. Furcsán néztem, hogy mit csinál…

 

-Mi bajod van? –kérdeztem az ágyon ülve.-

-Meg kell keressem az amulettem…-Drake a zsebeiben kutatva.-

-A midet? –néztem rá értetlenül.-

-Vámpír vagyok azt gondolom eddig is észrevetted…van egy amulettem ami azért kell, hogy nappal is mászkálhassak…és most nem találom sehol! –Drake egy kicsit megrémülve.-

-És hogy néz ki ez az izé? –kérdeztem.-

-Sok kis kő egy madzagra fűzve.

 

 

2.rész

Ebben a pillanatban egy hatalmas vámpír jelent meg. Drake apja volt az Mortyr. Nagyjából kétszer akkora volt mint Drake, vagy én. Válig érő barna haja volt, barna szemei, de a tekintete nagyon szigorú volt, széles vállak…hosszú bőrkabát volt rajta is, sötétbarna nadrág egy fekete bakancsba tűrve. A nadrágján övcsatok, amulettek voltak és egy tőr.

 

 

-Mégis mit képzelsz! Egyszer még elnézem, hogy elfelejted magaddal vinni az amuletted, de másodszor már nem tűröm el! – torka szakadtából ordította Drake-nek. -

-Sajnálom, többet nem lesz ilyen. –Drake félve és megadóan nézett fel rá.-

 

Ekkor Drake kapott egy hatalmas pofont ami által a földre rogyott.

 

-Többet nem lesz ilyen az biztos! – Mortyr ordítva.-

 

 Nem türtőztettem magam és beleütöttem Mortyr-ba. Ekkor Mortyr elkezdett ordítozni velem. Drake közénk állt.

 

-Hagyd őt! –ordított Mortyr-ra.-

-Ne merd rám felemelni a hangod!  -Mortyr a kezét Drake-re emelve.-

-10 perc múlva otthon akarlak látni. Ha nem jössz tudod mi következik!  -Mortyr dühösen nézve Drake-re majd elment.-

 

 

-Jól vagy? –nézett rám szomorú szemekkel.-

-Igen jól vagyok. De látom rajtad, hogy te nem. –mondtam átölelve őt.-

Szorosan öleltük egymást...néha éreztem, hogy Drake megremegett egy kicsit, nem tudtam miért. Én akkor szoktam megremegni ha sírok. De a vámpírok nem tudnak sírni! Vagy mégis??!!

-Te sírsz? –néztem a szemébe és döbbenten tapasztaltam, hogy Drake szemei könnyesek voltak..-

-A vámpírok  nem tudnak sírni nem?? –lepődötten kérdeztem.-

-Bizonyos esetben nem. –Drake a padlót nézve.-

-Tudom, hogy szép szőnyegem van, meg a parketta is elbűvölő de a szemembe is nézhetnél ha meguntad. –nevetve Drake-nek, hogy egy kis mosolyt csaljak az arcára.-

-Okés. Akkor a szemedbe nézek. –Drake majd a pillantása teljesen elbűvölt. Nagyon szép szemei vannak, ez hogy, hogy csak most tűnt fel? ...-

-Sajnálom de mennem kell. Ha nem megyek időben annak komoly következményei lehetnek. –Drake szomorúan, aztán elment.-

 

 

 

Drake otthonában:

 

 

-Megjöttem! –Drake hangosan, mert nem tudta hol az apja.-

Mortyr egy hosszú vastag vaslánccal közelített Drake felé.

Drake hátrálni kezdett…

-Mégis hogy képzelted hogy rám kiabáltál? –Mortyr ordítva.-

-Nem hagyhattam, hogy bántsd Zafirát! Megvédem őt akármi legyen, mert tiszta szívemből szeretem! –Drake kicsit könnyes szemekkel.-

-Akármi legyen? Hogy ez milyen szánalmasan és emberien hangzik! –Mortyr felháborodva., majd a láncot Draknek csapva.-

Drake az ütéstől a földre zuhant. Órák múlva tért csak magához a koromsötét pincében egy oszlophoz láncolva. Mortyr épp akkor lépett be. Drake mozdulni sem mert, nehogy kapjon érte.

-Még élsz? Pedig annyira reménykedtem, hogy nem…-Mortyr gonoszan, a kezében pedig  még mindig ott volt a lánc.-

-Akkor mire vársz? Ölj meg! –Drake dühösen.-

-Olyan szívesen tenném…De  Garth nem nézné el nekem. –Mortyr.-

 

Garth a fővámpír, ő sem igazán szereti Drake-et az emberi érzései miatt. De az hogy megölje őt Mortyr? Azt azért nem hagyná. Így is Mortyr a legkegyetlenebb vámpír… ráadásul senki sem részesül olyan ,,kiképzésben” mint Drake.

 

-Garth-ot igazán nem érdekelné. Hiszen ő is gyűlöl engem, ahogy mindenki más, mindössze azért, mert vannak érzéseim és nem gyilkolászok éjjel-nappal. –Drake szomorúan.-  

-Légy nyugodt, csak a szabályzat miatt nem vetek véget az életednek. –Mortyr gúnyosan.-

-Megnyugodtam. –Drake ,,szánalmas vagy”  mosollyal Mortyr felé.-

-Egy kérdés.. Mikor akarsz kiengedni? –Drake lázadóan.-

-Majd ha megtanultad, hogy viselkedj! –Mortyr idegesen.-

 -Addig fogok ordítani amíg nem engedsz ki! –Drake gúnyos mosollyal.-

-Ha megpróbálod…-Mortyr fenyegetően, de Drake a szavába vágott.-

-Mi lesz? –Drake lázadva.-

-Ez! –Mortyr majd a láncot ismét Drake-nek csapta. De Drake most nem esett össze, hanem dühösen vicsorított Mortyr-ra.-

Mortyr elment de pár perc múlva dühösen jött vissza…

-Most velem jössz! –Mortyr kikötözve Drake kezét és idegesen magával rántva.-

-Hova? Mit akarsz?? –Drake rémülten.-

-Ne érdekeljen az téged! Gyere már! –Mortyr idegesen.-

Mortyr Drake-et a közeli erdőbe vitte. Egy hatalmas fánál álltak meg és Mortyr Drake kezébe adott egy térképet.

-Mit kezdjek vele? –Drake forgatva a térképet, amin nem igazán tudott kiigazodni…-

-Találd meg az X-et, úgy, hogy az érzékeidre hagyatkozol. Annyit segítek, hogy valami nagyon véres dolog van ott. –Mortyr várva Drake reakcióját .-

Drake egy kérdés nélkül elindult. Pár másodperc alatt megtalálta az X-et ábrázoló helyet. De sokkoló látvány várta. Egy holttestet talált a fára felakasztva. Drake egy fa tövébe kuporodott. Másodpercekbe sem telt és zokogni kezdett. Pár perc múlva Mortyr jelent meg.

 

-Mért kellett ezt tenned? Biztos hogy nem ártott neked ez az ember semmit!

– Drake remegve állt Mortyr előtt.-

Mortyr dühös lett attól amit Drake mondott, az járt a fejében folyamatosan, hogy Drake-be hogy lehet ennyi emberi érzés?

-Hallgass! még egy emberi érzés és végzek avval akit szeretsz! –förmedt Mortyr Drake-re.-  

-Zafira? Nee… oké több emberi érzésem nem lesz csak kérlek...kérlek ne bántsd! –Drake könyörgően.-

-Kapsz 5 percet, hogy elbúcsúzz tőle, mert ha rajtam múlik nem találkozol vele többet…-Mortyr gonosz mosollyal…-

-Értem, akkor 5 perc és otthon leszek…-Drake beletörődően.-

Drake elindult Zafirához, pár másodperc múlva ott is volt.  

 

-Drake ! –kiáltotta Zaf boldogan.-

-Szia. Beszélhetnénk? –Drake komolyan.-

-Persze de mi a baj, hogy ilyen komoly vagy? –mondta rémülten.-

-Csak valami fontosat szeretnék mondani. –Drake egyre közeledve Zaf felé.-

-Mondd csak. –Zaf mosollyal.-

-Tiszta szívből szeretlek! –Drake megcsókolva Zafirát.-

-Drake…én…én…mást szeretek. Sajnálom de csak barátként tekintek rád. –Zaf Drake-nek magyarázkodva.-

Ekkor Drake-en látszott, hogy teljesen összetört…Nagy csalódás volt ez most neki…a történtek után túl nagy …talán most szeret igazán valakit, aki viszont elutasította…

-Értem. Sajnálom a csókokat. Egyébként csak elbúcsúzni jöttem, azthiszem…sajnos többet nem látjuk egymást. –Drake szomorúan.-

-Soha többet? De Drake! –Zafira de Drake elment…-

 

Drake hazaért…

 

Mortyr örömmel látta, hogy Drake szemeiből eltűnt minden érzelem…

Oldal: Drake The Vampire
Sztorik - © 2008 - 2024 - emoszotya.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat