Soha nem tudhatod mit hoz a jövő...

 

\\2001//

 

Hello. A nevem Lara 17 éves vagyok. Van egy testvérem, Samanta. Ikrek vagyunk de ez nem látszik rajtunk. Samanta tipikus jókislány a népszerű csajjal  keresztezve. A kis rózsaszínimádó akinek minden nap plázáznia kell, hogy másnap a legújabb és a legmenőbb cuccokba jelenjen meg az iskolába. Én pedig a fő lázadó a suliba. Minden balhé az én nevemhez van kötve...mindig feketébe járok, emo haj stb... A divat pedig teljesen hidegen hagy. Nekem fekete hajam van, Sam pedig szőkére van festve a szemünk mindkettőnknek kék. Anyunkkal(Madison) lakunk egy lakóparki lakásban, az apánkról fogalmunk sincs, hogy hol vagy mi lehet vele... De ennyit bemutatkozásnak...

 

 

1.rész. Egy totál átlagos nap...

 

Ez a reggel is úgy indult ahogy a többi...Samantát Britney keltette mint mindig...Engem pedig az, hogy a haverom Tyler msn-en egy banda zenéjét küldte éppen át.

 

-Sam, Lara gyertek reggeli! - szólt anyunk-

-Pillcsikee csak felrakok pár képet netre. -Sam kényesen mint mindig.-

-Minek, hogy a rusnyaságod kibassza az egész rendszert? -én lenézően.-

-Te csak maradj csöndbe mert megbánod! -Sam.-

-Mért mi lesz? Meghúzod a hajam? Vagy megkarmolsz de utána mentőt kell hívjunk mert letört a körmöd? -én.-

-Lányok hagyjátok abba! -anyunk.-

-Anyuuu ugye hogy én cukibb vagyok mint Lara? -Sam.-

-Hmm nem is tudtam hogy a ribiség cukinak számít. -én nagyképűen Sam-nek.-

-Lányok komolyan hagyjátok abba! -anyu idegesen.-

-Jó már az is baj ha őszinte vagyok? -én.-

-Nem baj csak ne legyél undok Sam-el. -anyu.-

-Jajj mert az édes kicsi Samike...Jajj de sajnálom...-én bunkón majd bementem a szobámba.-

Elkezdtem Tyler küldött zenéjét hallgatni...még csak 1 demo verzió volt a banda pedig valami Simple Plan volt...eddig még soha nem hallottam róluk…biztos most tűntek fel nemrég. Utánuk olvastam egy kicsit amennyit az időm engedte hiszen indulnom kellett. Annyira untam már hogy Sam-el menjek suliba minden egyes reggel, nem elég hogy otthon egész nap a pofáját kell lássam...legalább a suliig vezető úton szabaduljak már meg tőle...inkább elfordulok a temető felé...csak ilyenkor nagyon parás mert még reggel van és köd...de sebaj... csak ne lássam Sam undorító képét. Hmm ma lehet hogy nem is kéne suliba menjek...de már ígyis a kicsapás szélén állok...nem kockáztathatok...

A suli unalmas volt mint mindig... hallgathattam minden órán a tanároktól, hogy a tesóm milyen ügyes és okos és hogy én mért nem tudok olyan lenni... mindig ugyanazt szóltam vissza: Kösz de nem leszek senki... ilyenkor nagyot néztek de tudják, hogy nagyon nem vagyunk jóba Sam-el.. Hazafelé megint a temetőn keresztül mentem... Hazaérve... Anyu ma sokáig dolgozik szóval a senkivel kell otthon legyek.. Persze mikor hazaértem nem fogadott különös vagy meglepő látvány...Sam épp a kanapén smacizott az egyik hülyegyerekkel  a suliból...Nem is köszöntem nekik inkább bementem a szobámba. Gépeztem, mikor anya hazajött és rajtakapta Sam-et a sráccal...mondanom se kell mit csináltak...a kanapénkra se ülök le többet... imádom az ilyen helyzeteket, mikor nem én vagyok a rossz gyerek...De meglepő módon anya nem szólt semmit Sam-nek, csak hogy küldje el a srácot.

-Szia anya... Mi a baj? -én.-

-Kirúgtak...-anyu.-

-Hogy micsoda? -Sam.-

-De akkor holnap nem tudok plázázni menni! -hisztizett.-

-Téged komolyan csak ez érdekel?? -én.-

-Lányok.. -anya.-

-Jó abbahagyjuk.. -én majd bementem a szobámba..-

A másnap ugyanúgy telt mint a többi...De délután csöngettek...Egy rövidebb szőke hajú srác volt az.

-Hello ki vagy? -nyitottam ajtót.-

-Szia David vagyok... Ugye te vagy Sam  Price?

-Nem én Lara vagyok de amúgy igen. Sam az ikertesóm.  Mert? -én.-

-Mondani szeretnék valamit, de Sam-nek és anyudnak is hallania kéne. -David.-

-Őőő nem tudom mi ilyen fontos de idehívom őket .-mondtam.-

Odahívtam anyum és Sam-et is..

-David? -anyu meglepődve.-

-Igen. -David szomorúbb hangon.-

-Mit akarsz? -anyu kicsit lenézően.-

-Semmit...Csak elszöktem otthonról...erre jártam gondoltam eljövök megnézem hogy vagy…meg a lányokat szerettem volna látni. -David.-

-Miért szöktél el? -közbeszóltam.-

-Hosszú történet. -David.-

-Nem tudják... de mivel hogy idetoltad a képed muszáj leszek nekik elmondani. -anya bunkón.-

-Mit kell elmondanod? -én.-

-David a testvéretek.. -anya.-

-Hogy mi? -Sam.-

-Van egy tesónk és nem is szólsz? Tuti helyes haverjai vannak, már rég lehetne pasim! -Sam.-

-Csak ennyit akartál? -anya.-

-Ennyire azt akarod, hogy elmenjek? Akkor csak annyit mondj hogy húzzak el! –David dühösen.-

-Igen azt akarom. Menj el! Hagyd a lányokat. –anya felemelve a hangját...-

-Rendben. Azért örülök hogy láthattalak titeket. -David, majd elment.-

-Miért kellett ilyen bunkónak lenned vele? -én dühösen.-

 -Mert nem akarom őt látni. Hagyj ezzel kérlek. –anya terelve a témát.-

-Jó. -én majd lementem sétálni.-

David ott ült a parkban egy sráccal. Odamentem hozzájuk.

-Szia. Bocs, hogy anya bunkó volt veled. –én, szégyellve magam anya helyett ...-

-Semmi. Már megszoktam, hogy mindenki az. –Dav a földet bámulva de közben rám pillantott.-

-Hé én nem is! -a srác megbökve David-et...-

-Jah bocs ő itt Pierre a haverom. –Dav a srácra mutatva.-

-Szia. –mondtam kicsit zavarban.- Mert Pierre nagyon helyes és nagyon megtetszett. -

-Srácok! –egy másik srác kiabálva az utca végéről.-

-Mi az? –Pierre visszaordítva .-  A srác odarohanva…

-Találtam egy jó próbatermet. –lihegett (kőkemény 10 m futástól:D).-

-Lara, ő itt Seby ő is haverom. Seby ő a húgom Lara… -Dav.-

-Szia. -én.-

-Hello. -Seby.-

-Amúgy nem is mondtátok, hogy van bandátok.-én.-

-Jah van. Simple Plan a neve. -Pierre.-

-Tegnap az egyik haverom küldte el az egyik számotokat. -én mosolyogva.-

-Juhú megvan az első rajongónk. –Pierre ujjongva .-

-Nem is lesz több. -David és Seby egyszerre nevetve.-

-Dilisek vagytok. -én.-

-Tudjuk. -Pierre vállat vonva.-

-Nem jössz el velünk megnézni a próbatermet? –Dav nagy szemekkel nézett rám.-

-Dehogynem! Végre normális emberekkel lehetek. –én a nyakába ugorva.-

-Huhh ránk még senki nem mondta, hogy normálisak vagyunk. –Seby mosolyogva.-

-Hát most mondja. –mosolyogtam énis...-

Pierre telója hirtelen megcsörrent. Egy nagyjából öt perces ordítozást hallgatott végig...

-Haza kell mennem... majd találkozunk. –Pierre szomorúan, és közben a srácokra nézve, mint valami jelként, hogy nincs minden rendben.-

-Hát oksa.. -David és Seby megértően néztek Pierre-re.-

Pierre mindegyikőnktől elköszönt...de mikor én tőlem, nemcsak megölelt egy szájrapuszit is adott. Olyan aranyos volt=). Aztán el is rohant…

-Hmm szájrapuszi? Lesz köztetek valami...-Seby vigyorogva.-

-Ugyan már! Csak kedves akart lenni! –mondtam és közben eszméletlenül zavarban voltam.-

-Persze. -Dav mosolyogva.- Hogy ezt én sem gondoltam komolyan...pedig komolyan gondoltam, hogy Pierre csak kedves akart lenni.

-Jó hagyjuk. -én.-

-Azért ugye megnézzük a próbatermet? –Seby minket bámulva.-

-Aham. –Dav.-

Elmentünk megnézni  a próbatermet. Este 10 körül értem haza. Épphogy beléptem az ajtón…

-Te mégis merre voltál? – kérdezte Mad. (már csak így hívom azok után, ahogy Dav-el viselkedett)...-

-David-el és a haverjaival voltam. -én vállat vonva. Tudom, hogy ez mennyire idegesíti.- Mostmár fő célom, hogy suliból kirúgjanak, és itthon is minél rosszabb legyek…Egyszer csak megunja és kidob...ahogy David-et is lepasszolta...ha kidob akkor legalább David-hez mehetek. 

-Miért nem tudsz példát venni Sam-ről? Ő bent tanult a szobájába egész este! -Mad.-

-Szerinted ez engem hol izgat? Én nem vagyok ő! Nem vagyok olyan mint Sam, jó lenne ha megértenéd végre! –mondtam dühösen,  majd bementem a szobámba.-

Miután megfürödtem leoltottam a villanyt és aludni készültem. De az ablakomra valaki kavicsokat kezdett el dobálni...kimentem a teraszra...Pierre volt az. Ott állt a szakadó esőben, pulcsiban…

-Szia. Összevesztem apámmal és eljöttem... aludhatok ma nálad? Csak hozzád merek jönni, mert téged nem ismernek és nálad nem keresne senki...-Pierre könnyes szemekkel.-

-Persze. Gyere csak. -én kedvesen.-

Pierre felmászott a teraszon, hogy senki ne vegye észre... Elég rossz állapotba volt...

-Mit csináltál a kezeddel? -én mert észrevettem egy hatalmas vágást Pierre kezén. .-

-Semmit. -Pierre elrántva a kezét.-

-Ha nem akarod nem kell elmond...-én.-

-Köszi. -Pierre.-

-Miért vesztél vele össze? -én.-

-Nem bírja, hogy azt csinálom ami az álmom...ennyi...-Pierre.-

-Értem. -én.-

-Nekem holnap suli szal aludjunk. -én.-

-Oksa. -Pierre.-

Éjszaka alig bírtam aludni...Kimentem a teraszra. Pierre kint ült a korláton.

-Mi a baj? -én, mert láttam, hogy Pierre-t  nagyon bántja valami.-  

-Majd elmondom...-Pierre.-

-Gyere be... és mondd el mi a gond..-én.-

-Rendben. -Pierre.-

Bementünk...

-Az a baj, hogy nem értem mért annyira elutasító... -Pierre könnyes szemekkel. -

Odabújtam hozzá, hogy érezze, hogy szeretem. Szorosan öleltük egymást. De ekkor Mad benyitott...(mert egyszer elszöktem éjszaka egy koncira és azóta minden éjszaka benéz, hozzám.) 

-Mégis mit képzelsz? -Mad kiabálva.-

-Mivan?? Hagyjál már... Sam persze pasizhat ezerrel...Pierre meg amúgy is egy aranyos ismerősöm egyenlőre semmi nincs...-én dühösen.-

-Igen? Akkor evvel a kedves ismerősöddel el is tűnhettek. Elegem van a dolgaidból. -Mad.-

-Szép..engem is lepasszolsz mint David-et? -én ordítva.-

-Még szép, hogy! Ilyen viselkedéssel! -Mad.-

-Jó tudod mit? Tényleg elhúzok  innen... Itt úgyse lehetek olyan amilyen valójában vagyok. Szedem a cuccaim és megyek David-hez.. -én könnyes szemekkel, majd rácsaptam az ajtót és kulcsra zártam. -

Zokogva öleltem át Pierre-t...

-Nyugodj meg. Majd lesz valami...-Pierre vigasztalóan .-

-De ma éjszaka mi lesz? Csak 1 óra van...! -én.-

-Megyünk Seby-hez. -Pierre egy kis mosollyal. -

-Ilyenkor? -én.-

-Nem kéne inkább David-hez menni? -én.-

-Azon a környéken veled nem megyek végig...féltelek...nagyon...-Pierre rámnézve a hatalmas barna szemeivel.-

-Aranyos vagy. -én.-

-Még nem tűntetek el? -Mad az ajtó mögül kiabálva.-

-Nyugodj meg nem maradok. -válaszoltam.-

Összepakoltam, majd elindultunk Seby-hez.  Pierre itt is  a kavicsdobálós módszerrel próbálkozott. Seby kómásan alsónaciba nézett ki az ablakon.

-Hello. Mi van? -Seby.-

-Szia. Kidobtak...elsőre engem utána elmentem Lara-hoz, de utána őt is. -Pierre magyarázva Seby-nek.-

-Gyertek. -Seby majd ajtót nyitott.-

-Anyud nem fog haragudni? -én.-

-Dehogy. -Seby mosollyal.-

Az éjszakát Seby-nél töltöttük. Reggel 11kor ránéztem a telómra...

-Srácok... basszameg! Nekem  már rég suliba kéne lennem! –riadtan néztem az időt.-

-Szard már le! -Pierre majd kivette a telómat a kezemből és a szoba másik végébe dobta. -

-Inkább bújj hozzám! –vetette be a kutyus szemeit...-  

-Oksa. – zavartan mosolyodtam el .-

Odabújtam Pierre-hez, majd tovább aludtam.

-Hello. -David fél óra múlva berontva a szobába.-

-Cső. -Pierre és én kómás hangon.- Ráadásul én Pierre-en feküdtem...fogalmam sincs, hogy kerültem  vele olyan helyzetbe...Pedig semmit nem csináltunk.  Seby is felkelt...

- Tetszik ez a helyzet. -Pierre vigyorogva.-

-Dilis vagy! Tudtad ugye? –nevettem még mindig rajta feküdve.-

De Pierre nem válaszolt hanem megcsókolt. Ebben a pillanatban 2 srác rontott be a szobába.

-Ő itt Chuck és Jeff. –Seby ránk nézve .-

-Aha oksa. Helloka. -én majd smaci tovább :D .-

-Pierre, nem Seby szobájába kéne kiélned a vágyaidat. –Chuck folyamatosan bámulva minket.-

-Attól még mert neked nincsenek vágyaid max Jeff-el nekem attól még lehetnek. –Pierre felpillantva Chuck-ra és közben röhögve.-

-Húzz a picsába! –Chuck műdurcival.-

-Csak utánad! –Pierre gúnyosan elmosolyodva. -

-Seby… Rendbe rakhatom magam itt? -én kicsit pirulva kínos mosollyal.-

-Persze. Fürdőszoba arra. -Seby mosolyogva.-

-Rendicsek. Hajvasid van? –kérdeztem még mindig szégyenlős mosollyal.-

-Nincs. -Seby nevetve.-

-Akkor mit csináljak a hajammal? -én kiakadva és egy kicsit hisztisen....-  

-Hagyd így. Kócosan tök ari. -David majd magához ölelt.-

-Oké. Akkor kb 20 perc és jövök. -én, majd mentem a fürdőbe.- 

-Hmm grat. Jó csaj. –Jeff utánam nézve.-

-Kuss. Nem csak azért kell. –Pierre megdobva Jeff-et egy párnával.-

-Reméltem is. –David Pierre-re nézve.-

A srácok jól eldumáltak, én elkészültem majd bementem Seby szobájába. Pierre-el megint csókolózni kezdtünk...Pierre telója megcsörrent... 10 perc ordítást végighallgatva letette a telefont.

-Mi történt? –mindannyian őt nézve.-

-Haza kell mennem. -Pierre.-

-Köszi Seby hogy itt aludhattam. Majd talizunk. Sziasztok. -Pierre majd tőlem csók és elment.-

10 perc múlva elmentünk sétálni. Pierre-ék felé mentünk.

-Felhívjam Pierre-t hogy mi van? –Seby a telója után kotorászva a zsebében.-

-Igen… -Dav nagyon elgondolkodva.-

-Min jár az agyad? –kérdeztem, magamhoz ölelve.-

-Nemfontos. –válaszolt egy hamis mosollyal.- Ismerem ezt a fajta mosolyt… csak meg akar nyugtatni, hogy minden ok, de tuti hogy valami baj van. Nem szeretem ha eltitkolják a dolgokat, hogy ne legyek minden rossz dolog miatt napokig depis, de inkább vállalnám a rosszkedvet, csak tudjak mindenről ami körülöttem történik.                      

-Nem veszi fel. –Seby kicsit aggódva.-

-Hívd még egyszer! –mondtam idegesen.-

Folyamatosan hívtuk Pierre-t de nem vette fel…

-Még 1x utoljára felhívom, nincs több pénz a telómon… -Seby magyarázkodva.-

-Oké, ha nem veszi fel, utána az enyémről hívjuk! –mondtam.-

-Ha az is lejár akkor ott az én telóm is. –David.-

Újra hívtuk Pierre-t… felvette és Seby ki is hangosította, hogy mi is halljuk.

-Pierre minden rendben? –David aggódva kérdezte.-

-Nem, semmi nincs rendben, de ne aggódjatok, talán majd jobban leszek. –Pierre szipogva…-

-De mi a baj? Hol vagy? –kérdeztem.-

-Minden. –válaszolt, majd letette…-

Oldal: Soha nem tudhatod mit hoz a jövő
Sztorik - © 2008 - 2024 - emoszotya.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat