My Life

                           Sheila élete 

                                 

 

Sheila vagyok 9 éves, igen még nagyon gyerek vagyok.

 

2005. febr. 17

 

 

Magamról:

 

Mandulabarna hajam van, feketés melírnak tűnő csíkokkal. De nem melír…csak érdekes hajam van=) A vállamig ér, és tépettebb fazon és a frufrum ami kb az orromig ér, mindig a szemembe lóg =D  Mogyibarna hatalmas szemeim vannak és hosszú fekete szempilláim. 3 éve boxolok. Már elég profi vagyok benne…:) Az alakom pedig tökéletes…jó néha kicsit egoista is vagyok…de nem tudom kitől örököltem, vagy lehet csak simán rám ragadt valahonnan. x) Imádok zenélni…a hangom is jó, és dalokat is egész jókat írok.

 

Nos a családi életem vagy mi az elég fura…mert egyészakás kalandból vagyok…szóval nem tudom ki az apám…állítólag ő tud rólam…Vancover-ben élek az anyámmal(Linda)(Lin) egy kisebb kertes házban és az épp aktuális pasijaival. 27 éves még megteheti szerintem…bár sokan inkább csak cikiznek miatta.  Alapból viszont elég félénk típus vagyok…egyetlen igaz barátom van…a gitárom. Broken-nek hívom.

-Sheila! –anya a szobámba lépve.-

-Tessék? –én a gitárommal foglalatoskodva.-

-Ettél ma valamit? –Lin.-

-Nem ma még semmit. –én.-

-Gyere, Thomas csinált valami speckó kaját. –Lin.-

Thomas a mostani pasija anyunak. Szakács szóval itthon mindig ő főz. Én gyűlölöm, mert egy bunkó  paraszt velem legalábbis…

-Nem vagyok éhes kössz. –Én, majd rácsuktam az ajtót.-

Pár perc múlva Thomas rontott be.

-Azonnal húzzál enni! –Thomas.-

-Nekem ne  parancsolgass! –én.-

-Miért is?? –Thomas kiabálva.-

Erre bejött anya…

-Mert nem vagy az apám! Attól még mert soha nem láttam az. Csak ő meg Lin utasítgathat! De egy ilyen senki mint te ne szóljon bele, hogy mit csináljak! –én torkom szakadtából ordítva.-

-Ne senkizd le Thomas-t! Azért nem keres, mert nem tud rólad! –Lin elszólva magát.-

-Hogy mi?? Nem elég, hogy azt sem tudom ki az,  ő azt sem tudja, hogy én a világon vagyok?? –ebben a pillanatban zokogva rájuk csuktam az ajtót.-

Pár perc múlva a bejárati ajtón kopogtak. Én nem mentem ki a történtek után. Az ajtóm résnyire nyitottam, hogy tudjam ki a látogatónk. Egy fekete tüsi hajú srác volt…

-Hello. Linda Lewin ugye? –a srác.-

-Igen. Valahonnan ismerős vagy! –Lin mosollyal.-

-Pierre Bouvier vagyok. –a srác mosolyogva.-

 

Bouvier? Hiszen az én teljes nevem is az! Mit titkolnak még előlem?? Zokogni kezdtem…nem hiszem el, hogy ennyi titok van az életembe…remegni kezdtem…reszkettem az idegességtől és a dühtől.  

 

 

-Gondoltam megkereslek, hogy vagy. Rég taliztunk. –Pierre.-

-Igen rég volt az biztos. Hát nem sok történt velem. Van egy lányom aki 9 éves de azon kívül semmi. –Lin.-

-Gondolom a pasidé. –Pierre Thomas felé nézve.-

-Nem nem ő az apja. Igazából én sem tudom, ismersz mikor fiatal voltam sok egyészakásom volt. –Lin nevetve.-

-Igen tapasztaltam. –Pierre.-

-Hogy hívják a lányod? –Pierre.-

-Sheila. –Lin.-

-Szép neve van. –Pierre.-

-Igen. Amúgy te hogy vagy? A bandád még egybe van? –Lin.-

-Velem se sok történt és igen egybe vagyunk, nagyon jól elvagyunk, imádjuk egymást. –Pierre.-

-Egy pillanat. –Lin.-

-Thomas! Nézd meg Sheila alszik-e már! –Lin.-

-Oké. –Thomas.-

 

 

Hirtelen Thomas nyitott be… én a földön kuporogtam… kiabálni kezdett velem.. nem is figyeltem , hogy mit, mert máshol cikáztak  a gondolataim.  Csak annyit fogtam fel belőle, hogy menjek aludni.

 

- Majd megyek, ha akarok! –én.-

- Most! –Thomas parancsolgatva.-

-Jó. –én.-

 

Thomas becsukta az ajtóm…én még hosszasan az ablakomon néztem ki és az ég felé beszéltem… volt egy barátnőm, akit 2éves korom óta ismertem…igen múlt időbe mert…egy évvel ezelőtt autóbalesete volt…akkoriban minden percemet a kórházban töltöttem mellette…de meghalt. A temetőre rálátásom volt mert egy magasabb dombon volt így a szobám ablakából mindig oda láttam ami sok szép és sok fájó emléket idézett fel bennem…fél óra után Pierre elment…vagyis…egy srác jött érte kocsival.  Áhh lehet pont most ment el az egyetlen személy aki tudhatja ki az apám. Kimentem a nappaliba…anya volt kint, még dolgozott valamit a gépen. Itt az ideje, hogy megkérdezzem miért is vagyok Bouvier…

 

 

-Anya…ki volt az a srác? –én.-

-Á csak egy egyéjszakás volt. –anya teljesen lazán.-

-Aha oké. Lennél szíves elmondani nekem, hogy én mért vagyok Bouvier ahogy ő is? –én kicsit dühösen.-

-Az úgy volt, hogy mikor születtél kérdezték, hogy ki az apa…de nem nem ő az…csak az akkori barátom spanyol volt és nem voltak még papírjai hogy itt él stb. és Pierre neve jutott eszembe szóval a pasim aláírta az ő nevét. –Lin.-

-Aha értem. Pierre ezt tudja? –én.-

-Nem nem tudja. De nem is akarom, hogy megtudja. –anya.-

-Oké. Na megyek. Holnap 0.ikom is lesz ráadásul 9 órám lesz még rendesen szóval próbáktól is függ de szerintem este 8-ra itthon leszek. Szia jóéjt.-

-Szia nekedis. –Lin.-

 

Művészeti suliba járok szóval 5 rendes tanórám van utána 2 festészeti, 2 ének, és utána színészeti próba…az van mikor 1 óra de van mikor 4-5 is akár. Sok, de imádom csinálni… az mellékes, hogy kitűnő vagyok :D.

 

 

Elmentem aludni. A reggelem szokásosan indult. Az egész napom átlagos volt…hazafele hatalmas vihar volt…a buszmegállóhoz igyekeztem…de ekkor a semmiből jött egy autó…

 

                                                                                    

 

//\\Az SP villában://\\

 

 

-Mi? Rendben. Szólok neki... –Pierre a telefonba.-

-Mi történt? –David.-

-Tegnap meglátogattam egy régi ismerősöm… van egy lánya Sheila és most tudtam meg, hogy az én nevem van beírva szülőnek de nem az én lányom csak…gondolom kellet valami nevet odaírni és az enyém jutott eszébe…szólnom kell Lin-nek mert a kiscsaj kórházba van… -Pierre kicsit lehangoltan.-

-Lin szia. Pierre vagyok. Figyelj, van egy kis gáz…Sheila kórházba került. Nem tudok énse többet nem kell magyarázkodj mért engem hívtak…nem igazán izgat a dolog… -Pierre kicsit hadarva.-

-Most épp Thomas-al vagyok…Be tudnál menni te hozzá kérlek? –Lin.-

-Aha. Majd hívlak mi van. –Pierre.-

-Köszi. Oké. Hello. –Lin.-

 

-Nah mivan? –Chuck.-

-Semmi. Be kell menjünk hozzá. Majd Lin is jön de induljunk. –Pierre.-

-Hova kellene menned? –Seby lefelé csoszogva a lépcsőn.-

-Majd elmondom csak menjünk. –Pierre.-

-Oké. Akkor menjünk. –Seby.-

 

 

//\\A kórházban//\\

 

 

 

-Nah bemegyek Sheila-hoz, azt mondták a 202-esben van. –Pierre.-

-Oké mi elleszünk, ne aggódj. –David.-

-Énis attól tartok, hogy ti ellesztek. –Pierre.-

-Mi soha nem csinálunk semmi bajt te is tudod. –Seby de a mondat végét már ő sem bírta ki röhögés nélkül.-

-Aha. De vigyázz szakad a plafon. Na megyek. Komolyan legyetek normálisak. Tudom, nehéz feladat lesz de próbáljátok meg. –Pierre mosolyogva.-

-Mi is szeretünk. –David gúnyos mosollyal.-

-Tudom, engem csak szeretni lehet. –Pierre nagy ego-val.-

-Chh…na, most szakad igazán a plafon. –Chuck röhögve.-

-Srácok… viselkedjetek. –Pierre majd  elment.-

 

 

 

 

 

 

//\\Sheila szobájában://\\

 

 

-Szia. Pierre vagyok. Anyud egyik ismerőse. –Pierre kicsit félénken…-

-Szia. Tudom. Te voltál nálunk tegnap este. –én kedvesen, de kicsit döbbenten is.-

-Lin mondta, hogy nem tudnék-e bejönni hozzád, mert neki dolga van, gondoltam jó lenne megismerni téged. –Pierre kedvesen .-

-Igen, jó lenne ha megismernénk egymást. –én kedvesen .-

-Várj. Fel kell hívni anyud hogy jól vagy. –Pierre mosollyal.-

-Nem szükséges…-én  kicsit lehangoltan.-

-Mi a baj? –Pierre az ágy szélére ülve.-

-Az, hogy még ilyenkor is Thomas fontosabb neki…soha nem én voltam az első neki… mindig volt valami fontosabb. De nem számít már hozzászoktam. Asszem…

-Ilyet ne mondj…fontos vagy neki nagyon. –Pierre.-

-Akkor most miért nincs itt? –mondtam könnyes szemekkel.-

-Nah jó hagyjuk. Hívd mond hogy élek…-mondtam kicsit undokul .-

-Rendben. –Pierre kedvesen.-

-Szia Lin. Pierre vagyok. Csak azért hívlak, hogy szóljak, Sheila-val minden oké. Jah és mikor jössz be hozzá? – Pierre.-

-Szia. Köszi, hogy szóltál. Nem tudom mikor megyek, a melótól meg Thomas-tól függ. De majd valamikor. –Lin.-

-Oké szia. –Pierre.-

-Hallottam mit mondott… -én.-

-Okés. De én szerintem megyek. –Pierre.-

-Ne ne menj léci. Maradj itt velem. – kértem szinte könyörgően .-

-Oké maradok ha akarod. Csak megyek megnézem mit csinálnak a srácok. De mindjárt jövök.  –Pierre mosolyogva.-

-Rendben és köszi. -én.-

 

           

 

 

//\\A srácok a folyosón: //\\

 

 

-Ti meg mit csináltok? –Pierre kicsit dühösen… ugyanis a srácok a cipőjükre óvszert húzva csúszkáltak…(értelem…) –

-Hülyülünk tök jól csúszik próbáld meg te is. –David Pierre felé csúszva de nem tudta lefékezni magát szóval Pierre-nek ütközött és felborultak. –

-Tudom, hogy jó pasi vagyok de azért leteperned nem kéne. –Pierre röhögve.-

-Dehogy vagy te jó pasi…Én sokkal cukibb vagyok…-David kinyújtva a nyelvét Pierre-re mint egy ovisxD.-

-Na szállj le rólam mert összenyomsz te bálna. –Pierre.-

-Nagyon összenyomhat avval a kemény 50 kilójával. –Jeff röhögve.-

-Inkább 250. –Pierre.-

David leszállt Pierre-ről majd elment.

-Ennek meg mi baja? –Chuck és Seby egyszerre.-

-Fasztudja. De utána megyek… –Pierre.-

 

 

//\\ A parkban: //\\

 

-David várj már!  -Pierre.-

-Minek? –David sértődötten.-

-Mi a bajod? –Pierre.-

-Semmi. –David.-

-Mondd el! –Pierre majd közelebb állt David-hez.-

-Az hogy állandóan engem basztattok. Az a bajom. –David dühösen.-

-Te most komolyan megsértődtél az előbb? –Pierre.-

-Igen. –David majd elment.-

-Ennek komolyan elment az esze… -Pierre majd visszament Sheila-hoz.-

Pár órát beszéltek, utána a srácok hazamentek.

 

 

 

 

//\\ Az SP villában: //\\

 

-Lassan éjfél de David még sehol… -Chuck.-

-Biztos csak csajozni ment. –Seby.-

-Az lehet. –Chuck.-

-Nem megyünk aludni? Valahogy olyan álmos lettem… -Pierre.-

-Énis az vagyok. Hosszú nap volt a mai. Menjünk. –Jeff.-

Mindenki elment aludni…

 

//\\ Hajnalban: //\\

 

-Seby… nem nézzük meg, hogy David itthon van-e? –Pierre benyitva Seby szobájába.-

-De…csak utána hagyj aludni kérlek.. –Seby kómás hangon.- 

-Rendben. –Pierre.-

A srácok lementek a nappalibba…David sehol…körülnéztek az egész házban de nem találták.

-Vajon hol lehet? –Pierre aggódva.-

-Nem tudom de, majd úgyis jön. De én megyek vissza aludni. –Seby.-

-Oksa. Lehet énis. –Pierre. Persze nem gondolta komolyan, hogy visszamegy aludni mert miután Seby felment, Pierre elment David-et megkeresni.-

 

 

 

Pierre végigjárta a várost, az összes pub-ot , elment a parkba de Dav nem volt sehol. Utolsó helyként elment a próbaterembe is.

-Dav te itt vagy? Basszus mért nem jöttél haza este? –Pierre mikor meglátta David-et.-

-Mit érdekel az téged? Hagyj békén! –David dühösen.-

-Kérlek ne viselkedj így… Te vagy az egyik legjobb barátom, nem szeretném ha valami miatt harag lenne köztünk. –Pierre.-

-Nem érdekel! Mért mindig engem kell basztatni? –Dav sértődötten.-

-Ne csináld már! Mind sajnáljuk ! –Pierre kicsit dühösen.-

-És? Ez engem hol érdekel? Szarul esett amiket mondtatok szóval hagyj! –David kiabálva .-

-Basszus gyere már haza! Nem akarok ilyen dolgokon összeveszni veled! –Pierre győzködő hangon.-

-Minek? Nincs kit piszkálni? –David.-

-Te is tudod, hogy nem gondoljuk soha komolyan...és tudod, hogy egymást is mindig piszkáljuk!

-Jó nincs harag. Tudom, hogy nem gondoljátok komolyan, csak hirtelen olyan rosszul esett, amúgy mit csináltál? –Dav.-

-Bejártam a várost és téged kerestelek. Az összes pub-ba bementem…végigjártam a parkokat meg úgy nagyjából mindent. –Pierre.-

-Értem. –Dav.-

-Akkor megyünk? –Pierre.-

-Aha. Am.. Ma nem mész be Sheila-hoz? –Dav.-

-De tényleg be kéne mennem hozzá. –Pierre.-

-Én hazatalálok egyedül is. Menj be hozzá, szüksége van valakire a kiscsajnak… úgy láttam, csak te foglalkoztál vele. –Dav.-

-Jah. Lin régen nem volt ilyen de úgy látom leszarja ami Sheila-val történt. –Pierre.-

-Na menj énmeg gózok haza. –Dav.-

-Okés szia  majd este megyek haza énis. –Pierre majd elment.-

 

 

//\\ A kórházban: //\\

 

-Sziaa –Pierre mosolyogva belépve a szobámba.-

-Oh szia de örülök hogy látlak.. már szét untam magam itt egyedül. –én, közbe próbáltam eltenni valahova a rajzomat.-

-Az mi? –Pierre a rajzomra mutatva.-

-ŐŐ semmi. Csak unatkoztam. –magyarázkodva próbáltam még mindig elrejteni valahogy.-

-Nah muti! –Pierre mosolyogva.-

-De béna lett, meg ez még csak egy vázlat féle és..- magyarázkodtam de a mondatom, nem tudtam végig mondani, mert Pierre kivette a kezemből a rajzom.-

A rajzon ő volt a gitárjával.

-Hiszen ez nagyon jó! Nagyon szépen rajzolsz! –Pierre mosolyogva rám.-

-Köszi.- én kicsit pirulva.-

-De miért pont engem rajzoltál le? –Pierre.-  

 

-Mert kedvellek és mert törődsz velem. –mondtam kedvesen.-

Ekkor anyu lépett be…

-Szia . Gondoltam megnézem Sheila, hogy van. De nem zavarok tovább, sziasztok. –Pierre mosolyogva.-

-Dehogy zavarsz… -Lin kedvesen.-

-Pierre! Kérlek gyere még máskor is! Szeretnélek jobban megismerni.-mondtam.-

-Rendben, majd még jövök. Lehet este még jövök. –Pierre kedvesen, majd megölelt és elment.-

-Miért akarod őt jobban megismerni? –anya kicsit kérdőre vonva.-

-Szerintem most csak nekem lehetnének kérdéseim. –én dühösen.-

-Hogy mi? –Lin.-

-Miért nem jöttél mikor behoztak? Pierre rohant azonnal, és itt volt velem. –mondtam felemelve a hangom.-

-Dolgom volt és amúgy se történt nagy baj. –magyarázkodott, holott tudta, hogy én úgyis makacsabb vagyok és, hogy nekem van igazam.-

-Pierre-nek is dolga volt! Nem történt nagy baj?? Tudod mit? Most menj el! Menj Thomas-hoz ő úgyis fontosabb neked! –torkom szakadtából ordítottam.-

 

-Oké megyek ! Ha ezt akarod! –Lin idegesen rohant ki a szobából.-

Folytatni akartam a rajzom de nem találtam sehol. Talán Pierre elvitte? Bár minek kéne neki?? Áhh akkor mind1 inkább alszom egyet.

 

 

//\\Az SP villában: //\\

 

-Nah hello! –Pierre berontva az ajtón.-

-Szia te tank. –Jeff röhögve sörrel a kanapénxD.-

-Többiek? –Pierre a gyanús csendre.-

-Találtak valami szar játékot és felmentek psezni…-Jeff röhögve.-

-Uhh akk megyek. Te nem jössz? –Pierre.-

-Nem köszi, valahogy nem köt le tudod. Inkább tvzek. –Jeff.-

-Oké. –Pierre majd fénysebességgel rohant Seby szobájába mert nála volt a ps..:D.-

-Hello mit játszotok? –Pierre ide is berontva.-

-Need for Speed. Akarsz te is? –Dav a képernyőre tapadva, dzsojsztik-ot szorongatva.-

-Aha. Énis-Énis! Akarok-Akarok! Nekemis-Nekemis! Add ide!  -Pierre hisztizve és Dav-et piszkálva.-

 

-Neeeeeem adooooom! Most één jááátszoom!! –David mint egy ovis úgy hisztizett.-

Pierre telója megcsörrent…

-Hogy mi?? M…megyek.. –Pierre remegő hanggal teljesen magába zuhanva.-

-Pierre mi történt? –David kedvesen.-

-Sheila majdnem meghalt…és…most…-de Pierre nem bírta végigmondani a mondatot, annyira kiborult.-

-Nyugi. Gyere beviszlek hozzá. –Dav.-

-Mi is megyünk nem hagyunk egyedül. –a srácok egyszerre.-

-Köszi. Akkor menjünk. –Pierre.-

Oldal: Sheila élete
Sztorik - © 2008 - 2024 - emoszotya.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat