Egy jobb élet…!

 

 

 

-Egy jegyet kérnék a végállomásig! –mondtam a buszsofőrnek, s közben a zsebemben pénz után kutattam. -

A sofőr odaadta a jegyet én pedig leültem az egyik üres helyre.

 

Hello. Leyla vagyok, 17 éves és épp most hagyom el azt a helyet, ahol felnőttem, de azt senki sem tudja, hogy elmegyek innen. Hogy mi az oka annak, hogy itt hagyom az eddigi életem, csak az emlékeim viszem magammal? Egy kanadai kisvárosban élek, azaz mostmárcsak éltem , ahol mindenki átlagos, a munkák is csak azok , mint például bolti eladó, vagy pincérnő. Persze ezek a munkák is teljesen jók, meglehet belőlük bőven élni, de én valami sokkal jobb, valami több szeretnék lenni, mégpedig színésznő. A külsőm sem átlagos, hiszen itt mindenkinek barna vagy fekete haja van és zöld vagy barna szeme, evvel ellentétben nekem hosszú egyenes szőke hajam van és türkizkék szemem. Alacsony és vékony vagyok. 

 

 

Rengeteg buszozás után az egyik megállóban egy srác szállt fel a buszra. Fekete felzselézett haja és hatalmas csillogó barna szemei voltak. Egyre csak közeledett felém… Egyébként tuti rocker lehet, mert talpig fekete cuccban volt ahogy én is…(:

 

-Leülhetek? –kérdezte a mellettem lévő egyetlen üres helyet nézve.-

-Persze. –mosolyogtam és elvettem az ülésről a táskám.-

-Hová tartasz? –mosolygott rám és a szép szemeivel folyamatosan engem nézett.-

-Igazából nincs konkrét cél, csak messze el… -mondtam félénken rá mosolyogva.-

-Mi a neved? –kérdezte kicsit talán ő is félénken.-

-Leyla vagyok és te? –mosolyodtam el.-

-Pierre vagyok. –válaszolt.- De láttam rajta, hogy még akar valamit mondani…

-Elszöktél, vagy mi történt? –kíváncsiskodott.-

-Hát elszökésnek nem nevezném de senki nem tudja, hogy eljöttem, de nem is fogja tudni, de remélem pár év múlva majd vissza tudok menni az otthonomba sikeres színésznőként. –mondtam lehajtott fejjel, felpillantva Pierre-re.-

-Színésznőként? Az az álmod? –mosolygott rám.-

-Igen, mondhatjuk. Állítólag jó vagyok benne, ezért meg akarom tudni, hogy vajon mindenki így gondolja … De neked mi az álmod? –kérdezősködtem.-

-Zenész akarok lenni, de nemhinném, hogy valaha sikerül…-válaszolt Pierre lehajtott fejjel.- Talán egy kicsit elszomorodva, de még mindig édesen mosolygott rám.

-Mért ne sikerülne? Ha jól érzed magad, miközben zenélsz, és jó is vagy miért ne? –próbáltam egy kicsit bíztatni.-

-Igen nagyon szeretem és nagyon jól érzem magam, de azt nem tudom, hogy jó vagyok-e … - Pierre félénken nézve rám.-

Oldal: Ide írhatod a weboldalad új lapjának a címét
Sztorik - © 2008 - 2024 - emoszotya.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat